Komplex kifejező művészetterépia (KKM) avagy expressive arts therapy
A komplex kifejező művészetterápiát (expressive arts therapy) 1974-ben hozta létre Paolo Knill, Shaun McNiff és mások az amerikai Massachusetts államban található Lesley College-ban. A program alapfeltevése szerint mindenkinek szive joga, hogy műalkotásokat hozzon létre és az alkotás folyamata önmagában segitő hatású. A képzelet gyógyitja önmagát. Mivel képzeletünk is épit az összes érzékszervünkkel nyerhető információra, és egy művészeti ág döntöen csak egy érzékszervre támaszkodik , itt az öt művészeti ágat, a zenét, drámát, vizuális művészeteket, költészetet, mozgást (táncot) együtt, egymásba fonva használjuk.
Ebben különbözik a többi művészetterápiától ...
Igy az élmények felerősithetik egymást,
az egyikből a másikba az adott pillanatban legfontosabb érzések mennek át
És tovább tud a kliens a változásnak szánt térben, az „alternativ térben” maradni, igy nagyobb esélye van a meglepetésre és a régi narrativa megváltoztatására.
A hangsúlyt a kreativ folyamatra helyezzük, az érzékenység, megfigyelés fejlesztésére, nem a felhasznált technikákra. Ez azt is jelenti, hogy nem kell előképzettség vagy tehetség a bekapcsolódáshoz.
Egy alkotás létrehozása hasonló életünk alakitásához. Mindkettőhöz szükség van improvizációs képességekre, kitartásra, ötletekre, annak ismeretére, hogy mi tetszik nekünk. Ahogy gyakorlatot szerzünk felmerülő művészeti problémák megoldásában – pl. nem tetszik a rajzunk, kiestünk a ritmusból – úgy az életben felmerülő nehézségeket is elkezdjük rugalmasabban kezelni.
A komplex kifejező művészeti programot a világ számos országában használják és oktatják (pl. USA, Németország, Svájc, Norvégia, Kanada, Peru), nemzetközi szervezete az IAETA (International Expressive Arts Therapy Association).
-Mit adhat?
Pl. az érzékelés kitágitása; részletekre, konkrét dolgokra való figyelés; meglepetés értékelése; testtudatosság; érzések azonositása; játékosság növekedése; felxibilitás (adott helyzetben adható válaszok) növekedése; szimbólumok használata; védett környezetben új viselkedésmódok kipróbálása az alkotáson keresztül; sikerélmény valamiben, amiben nem gondolta volna; megtanulni az átmeneti “káosz” élményt – már nem akarom a régit, még nem tudom, mi lenne az új - elviselni
improviáció, empátia, azonositani a saját érzéseket, csatlakozni a másikhoz, elfogadni egy ajánlatot és tovább vinni, hasznos tagja lenni egy csapatnak, szimbolizmus, az élmény (pl.trauma) elindulhat az emlékké válás útján
Megtapasztalható vele az öröm, a játékosság, a relaxáció (netán rég elvesztett) érzése. A csoport lehetőséget ad tapasztalatszerzésre a hatékony figyelem, visszajelzés, verbális és non-verbális kommunikáció terén.
4 jellemző, posztmodern
